A bútorfestés kezdete, korai elterjedése nem kellően tisztázott, egyes 13. sz.-i európai egyházi bútoremlékek bizonysága szerint eleinte a faragott keményfa bútorokhoz is járulhatott.

Igazi jelentőségre a bútorfestés az → asztalosbútor előretörésével jutott, főként a fenyőfát használó vidékeken. Miként 16–17. sz.-i német tilalmak tanúsítják, ekkoriban a nyersanyag hibáinak a leplezése, nemesebb fa, ill. intarzia helyettesítése céljából alkalmazták, végül is tetszetős, olcsó volta juttatta diadalra a parasztságnál, elsősorban Közép-, K- és É-Európában. – A mo.-i parasztbútoroknál a bútorfestés alkalmazásának fő területei:

1. Ácsolt láda. A 14–16. sz.-i céhes mesterek által festett példányok finom krétarétegből álló festőalapot kaptak, erre került a széles színskálájú mintázat. A ládakészítő háziiparosok által díszített példányokon is volt régebben színezés, de alárendelve a vésett geometrikus dísznek. A színezés növényi festőanyaggal történt: az alapot égerfakéreg főzetével vörösítették, a mintázat kiemelni kívánt részleteit cserlével feketítették. A 19. sz.-ban egyes központok, elsősorban az ácsolt ládát gyártó baranyai háziiparosok az asztalosbútor hatására a vésett ornamentikától függetlenül is használtak festést, eleinte főleg évszámok felrajzolására, majd egyes motívumokhoz is. A századfordulón élénk zöld, kék, sárga, narancs olajfesték alkalmazására is sor került. A háziipari központokon kívüli barkácsolóknál néha a ládák teljes mintázatát szabad rajzú festés alkotja, ilyen már az 1820-as évekből ismert. Más vidékeken az ácsolt ládák vésett dísze mellől a 19. sz. derekára elmarad a fekete festés, míg az alap élénkítését olajfestéssel, ill. a századfordulótól anilin (kátrány) festékkel (Mátraalmás), esetleg füstöléssel (→ beégetés, gömöri ácsolt láda) érték el. (→ még: ácsolt láda) –

2. Asztalosbútor. A mo.-i parasztságnál ennek a festése a legáltalánosabb díszítésmód, mely rendszerint → virágozás. Korábban a festés enyves temperával készült. A kötőanyag vagy kazeinenyv vagy csontenyv, amit olajkencével vagy viaszos gyantával húztak át (Erdély: gyantáros bútor). Ehhez általánosan ásványi (föld) festéket alkalmaztak; az erdélyi Vargyason még él az emléke, hogy az asztalosok egykor maguk szerezték be a hegyekből a porrá törve színezőanyagként használható köveket. A 19. sz.-ban tért hódított a gyári előállítású festék, és részben a temperát is felváltotta az olajfestés. Mo.-on a mintákat szabad kézzel festették, a 19. sz.-ban gyakran specialista asszonyok. Kivágott sablont igen kevés helyen használtak, akárcsak fából vagy burgonyából kivágott pecsétlőket. A századfordulón néhol lehúzókép (matrica) váltotta fel a virágos festést.

 A bútorkészítés Európa-szerte, így Mo.-on is főleg háziiparosok és tanult kézművesek feladata volt. A magyar parasztság a bútorokat mint reprezentációs tárgyakat ismerte meg a középkor folyamán, ezért a kiemelkedő szerepű darabokat – pl. családfői → szék, → karosszék, → téka, melyek a lakás fő helyére, a → szentsarokba és környékére kerültek, ill. a kelengyés → láda, – lehetőleg hozzáértővel készíttették. Házilag elsősorban a hétköznapibb szerepű vagy a rájuk kerülő textília által eltakart bútorok készültek. A különböző mesterségi szinten előállított bútorok aránya az idők folyamán, ill. vidékenként állandóan változott, egyre inkább eltolódva a mesteremberek gyártotta bútor felé. Kezdetben mindennemű bútorkészítéssel az ácsok foglalkoztak, s idővel megjelentek a bútorkészítéssel foglalkozó háziiparosok is. Az → ácsolt láda készítésének erdős vidékeken külön specialistái voltak, néha teljes faluk lakossága, akik nagy területeket láttak el termékeikkel. Kisebb eladói körzetük volt a székfélék, ill. a → dikó készítőinek. A magyar parasztságnál a 16. sz.-tól kezdett megjelenni az → asztalosbútor, elsősorban a láda, de a berendezés egészében csak a 18. sz.-tól tudta fokozatosan kiszorítani az ácsok és háziiparosok munkáit. – Irod. Haáz Ferenc Rezső: Udvarhelyszéki székely famesterségek (Kolozsvár, 1942); Viires, A.: Eesti rahvapärane puutööndus (Tallinn, 1960); Deneke, B: Bauernmöbel (München, 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972); ifj. Kós Károly: A vargyasi festett bútor (Kolozsvár, 1972).

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-1052.html

Oldal: Történeti áttekintés
Népi bútorfestés - © 2008 - 2024 - festettbutor.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat